Era merészebbnél merészebb terveket gyárt és próbál behajtani. Én meg csinálom. Végülis igaza van, mert ha nincs terv, akkor az ember elmismásolja a dolgokat: ááá már nem fúrok, mert mindjárt félöt, ááá, már nem kenem le a polcokat olajjal, mert fáradt vagyok, stb. Ha viszont van terv, akkor az ember siet haza, hogy gyorsan még hatig lehet fúrni, előző este kiméri a lukak helyeit, mert tudja, hogy arra nem lesz másnap idő. Még akár tizenegykor is nekiáll lekenni másodszor a nyersfa polcot.

A napok persze megint összefolynak, mint mindíg amikor torbó fokozaton haladunk, és minden nap csináljuk a lakást. Valamikor a hét első felében bevásároltunk a Baumaxxban. Néhány dolgot vettünk, és mint mindíg még vissza kell menni. Ha jól haladunk, akkor már vasárnap estére, de három hét mulvára lényeges változások mennek végbe. A konyha például már a jövő hét közepére - leszámítva a villanyt - végleges állapotába kerülhet. Megjött a fizu, úgyhogy megrendeltük a design tapétát, amiből a bordűr lesz, ééés a fördő plafonja. Alakulnak a polcok, felkerülnek a lámpatestek, rendeződik a kredencek ügye, és még sok apró-cseprő dolog.

Közben a hétvégén Fehérváron találtunk sarokkanapét, ami minden elvárásunkat teljesíti. Era beleszeretett, és nekem is nagyon tetszik. Azt hittük, jön egy hónap amikor kicsit elengedhetjük a gyeplőt, de ismét spórolni kell, hogy 2 hónap alatt összeszedjük a lóvét rá. Rémes, milyen árakon mérik a bútorokat.

Péteken nekiálltam a loggiás szobában a szegély felrakásának. Egy miliméterrel kisebb fúrószárral fúrtam a lukakat az 5 mm-es tipliknek, ami jó döntésnek bizonyult. A kicsit puhább, roszabb minőségű szegélytartókhoz mellékelt tiplik így sokkal jobban megfeszültek a lukban, mint ha 5-össel fúrtam volna. Miközben kifúrtam a lukakat kiderült, hogy természetesen az egy doboz szegélytartó nem lesz elég, így miután végeztem a fúrással, elugrottam még egy dobozért, meg 4 db szegélysarokért. Baumaxban rossz árhoz voltak téve az amúgy is drága sarokelemek, és majdnem lehúztak +100 Ft-ra. Nem hagytam magam, és végül sikerült az olcsóbbikból szereznem. Elment az idő a vásárlással, így, a szegély felrakását épp csak el tudtam kezdeni, de a szegélytartók fel vannak csavarozva.

Szombatra nagy bringázás volt betervezve, de reggel még megcsináltam amit már nagyon régóta terveztem. Még pénteken vettem 2X2 2,5 m-es spanifert, amit felvágtam úgy, hogy két véget tudjak rögzíteni. Egyet a fejrésznél csavaroztam a keretre, egyet meg a lábrésznél. Tudományosan kiszámoltam , hogy hová kerüljön hosszában a két spanifer. Minden véget 3 facsavar rögzít alátéttel, hogy ne szakadjon ki. (Lehet kicsit túlbiztosítottam, és 2 is elég lenne.). A Spanifert visszahajtottama  csavarozásnál, így 2 réteget tart. Örök darabnak tűnik :) . Nem tudom érthető volt-e, majd ha nem felejtem el, csinálok róla fényképet.  Így már fel lehet hajtani az ágyat, és a beágyazott ágynemű letakarva Era csodálatos és hasznos ágytakarójával nem csúszik le semmi.

Ezek után bringára pattantam és közel 50 km-t tekertünk Macitejjel. Szép kis túrát nyomtunk, és számos csúcsot megmásztunk (Békásmegyer - Ezüst-Kevély - Kis-Kevély 488m - Nagy-Kevély 534m - Csobánka - Kis-Csikóvár - Nagy-Csikóvár 556m - Pilisszentkereszt - Csobánka - Pomáz - Békásmegyer).

Valamelyik Csikóvár oldalában aztán csörgött a telefonom, és valami miatt megálltam felvenni. Felfelé mászáskor és lefelé agyaláskor nem szokás telefont felvenni. Most felvettem, és Ági volt az a sógornőm, és azt mondta, hogy jönnek a konyhabútor ajtóival. Hát elállt a lélegzetem (pedig lihegtem eléggé). Első blikkre végigvillant az agyamon, hogy nincs elmosogatva, az ágyszerelés után széthagytam a szerszámokat, és eleve nincs makulátlan rend. Era suliban, én a Pilisben, sógorék meg jönnek. A szekrényben tányérok, poharak, a mosogató tele mosatlannal... Na mindegy, mire hazaértem csurom izzadtan,  Norbi már félig kész volt. Minden szana-szét pakolva, kupi, meg kosz, meg minden. Sógorék kipakolták az útban lévő edényeket, meg a szennyest. Era már otthon volt. Gyorsan fürödtem aztán a fáradt lábaimmal még segítettem Norbinak, miközben Ági meg Era Vikivel elvoltak a nagyszobában. A konyha eszméletlenül szép lett. A törtfehér ajtók, a nyers fa pulttal... Norbi meg gyönyörűen rakta fel őket. Szépen be vannak állítva, nem ferdék, szépen csukódnak. Estig elhúzódott a felszerelés. Hatalmas kupi, és kosz között tértünk nyugovóra, de nem bántuk. Jó meglepetés volt. Nagyon köszönjük! :)

Vasárnap délelőttünk nagy munkával telt. A középső polcokat kicsit feljebb kellett tenni, hogy az ajtók osztása megfelelő helyre kerüljön. Kitakarítottunk mindent, még a polcok tetejét is, a szekrények alatt is, mert a Norbi nagyon szép nyers fa szalekliket csinált, és ha azokat feltesszük akkor nem lesz már nagyon ott takarítás. A pult és a fal szegletét kikentem színben passzoló sziloplaszttal, az is nagyon szép lett. Így már nem hullik-folyik be semmi a fal és a pult között. A fa polcokat, és szalekliket nem tettük fel szombaton, mert azokat még le kell kenni olajjal, de a maradék olajunk az beszáradt teljesen. Ha jön fizu, kell venni azt is, és akkor ha lekenem azokat, és felraktuk, akkor már csak függöny az ablakra, függöny az egyik szekrényrészre és lámpatest kell és a konyha akár kész is lehet. Húúú

A nagy munka után sziesztáztunk és még elmentünk Erával tekerni másfél órát. Era nagyon ügyes, kitartó, és tehetséges, folyton azon gondolkoztam, hogy kéne foglalkoznia rendesen a CC-vel, de talán főleg XC-vel. Ha jövőre sikerül elindulnom minél több XC kupa futamon - amit nagyon tervezek - akkor tökre jöhetne velem, elindulhatna a csajok között. Majd meglátjuk hogyan alakulnak a dolgok.

Ja, és a turbó fokozatból nem adunk lejebb! WÁÁÁÁÁÁÁ!

Szerdán (majdnem azt írtam, a hétvégén) nagyon hasznos mozdonyok voltunk. Hogy az előbbi allegóriát folytassam, teljes gőzzel álltunk neki a lakásnak.

De haladjunk csak szépen, sorban! Szombaton elhoztam Miklóst a burkolót, hogy leburkolja a loggiát. Hogy egy nap alatt végezzen sikerült beszerezni gyorsan kötő csemperagasztót. A hűvösebb idő, vagy nem tudni mi miatt azonban a ragasztó nem kötött olyan gyorsan mint azt Miklós várta. De előbb még kiderült, hogy kevés lapot vettünk annak idején. Úgyhogy gyors pánikbaesés - merthogy ami járólap volt fél éve a Baumaxban az egyáltalán nem biztos, hogy most is van - után felhívtam a legközelebbi boltot, és embertelen mázlinak hála volt még ebből a járólapból, de nem sok. Gyorsan elugrodtam, és épp annyi dobozzal volt (3 doboz) amennyi előreláthatólag hiányzott. A Baumaxban kiderült, miért is számoltuk el a bevásárlásnál a mennyiséget. A nagy táblára ugyanis dobozonként 1 négyzetméter volt kiírva, a dobozon, és benne valójában csak 0,7 négyzetméter volt. Rendkívül szerencsés embernek tartom magam, és ez most is beigazolódott. Nem csak hogy volt ilyen fajta járólap, de ugyanabból a szériából volt (csempénél, járólapnál nem elég csak ugyanolyan márka ugyanolyan tipusát választani, mert lehet színeltérés különböző  időpontban gyártott darabok között, ezért van a dobozokon széria szám, amit figyelni kell, ha valaki csempét, vagy járólapot vesz), és láss csodát pont 3 dobozzal. Felkaptam, elhoztam, még le is volt akciózva. Végül még maradt is egy dobozzal, amit visszaváltottam. Mivel a ragasztó nem dolgozott elég gyorsan, abban maradtunk Miklóssal, hogy a fugázást majd én megcsinálom.

Másnap királyválasztón voltunk, ezért hétfő délutánra maradt a fugázás. Az elején nehezebben ment, de aztán ráéreztem. Így is estébe nyúlt a munka, de elég szépen sikerült. A fugát olyan sűrűre kell keverni, hogy a keverés nyoma még éppen megmaradjon benne. A lapok közötti résbe meg jól bele kell paszírozni, úgy, hogy leérjen az aljára is. Amikor a fuga elkezdett megszáradni (leírás szerint "meghúz" - jelentsen ez bármit is), akkor át kell törölni nedves (nem tocsogós) szivaccsal. A szivacsos törölgetésből adódott az egyik elrontott hely. Itt kifröcsköltem a vödorből a vizet, és túl híg lett így a fuga ahogy összekeveredett vele. Száradás után itt túl mély lett a fugázás. Azért elég szép lett. Szerintem csak abból látszott, hogy nem vagyok gyakorlott fugázó, hogy elég sok fuga maradt a lapok felületén, ami amúgy is kicsit porózus, így elég macerás lemosni róla. Két felmosás után gyökérkefével szedtem fel, majd még legalább ötször mostunk fel szerda délelőtt mire tiszta lett.

Így érkeztünk el szerdához, ami Nemzeti ünnep, így munkaszüneti nap. Mielőtt azt hinné a kedves olvasó, hogy megemlékezés nélkül telt a nap, az nagyon téved. Az egész napi megfeszített munka után megnéztük a Szabadság szerelem c. filmet. A nap folyamán berendeztük az erkélyt, ahova hihetetlen mázlival befért keresztbe a Transporter középső üléssor, ami fölöslegként mutatkozott a jelenlegi Transportereim számához viszonyítva. Kicsit selejteztünk is, így minden gyönyörűen elfért odakint. A maradék csemperagasztók, fugák, glett anyagok szépen vödörbe zárva várják későbbi sorsukat.

A nagyszobában kifúrtam a parketta szegő tartó lukait az új ütvefúrónkkal, ami nagyon jól teljesített. Ha nem nyomom neki a falnak, akkor mint forró kés a vajba úgy szalad bele a betonba. Csak épp neki kell támasztani a falnak.

Felcsavaroztam a tartókat és felraktam a szegőt. Nem  túl látványos haladás , de annál sürgetőbb volt már. Pénteken megcsinálom meló utána loggiás szobát is.

Este kitelepedtünk a loggiára plédekkel és forró kakaóval megnézni a fent említett filmet. Megemlékezéssel és kis romantikázással zárult a nap. Jól elfáradtunk, de tartalmas, nap volt.

Holnap jön Miklós a burkoló. Illetve nem jön, hanem hozom, mert az alábbi sms-t kaptam tőle tegnap:

"Szia Péter! Most hétvégén mennék hozzád, de sajnos bedöglött a kocsim. És úgy néz ki, hogy egyelőre nem tudom megjavítani."

Szóval mehetek érte a világ végére, mert jó az idő, és ha már elhatároztuk, hogy most megcsináltatjuk az erkélyt, akkor meg is lesz. Ezzel függ össze a mai feladat is. Az erkélyt ki kell pakolni. Ez, azért nem olyan egyszerű, mint amilyen egyszerű mondatba össze lehet foglalni. Kint van ugyanis egy csomó holmi. Használt biciklialkatrészek, építőanyagok, szemét, kevés sitt, Transporter alkatrészek, köztük egy középső üléssor. Vannak növények, például Gesztibubi a vadgesztenyefa, Lalilla az osztrák fenyőcsecsemő, de erkélykertészeti eszközeink is odakint leledzenek.

Szóval lesz mit pakolni ma. A parkettára szétteregetjük a használaton kívül került dobozokat, és arra pakolunk majd be a szobába a holmikat.

Miklóst hozom holnap reggel, és elvileg egy gyorskötésű burkolatragasztóval végzünk is holnap mindennel. Ha minden jól megy délután már fugázunk.

Szorítsatok!