Nálunk semmi sem megy simán, az biztos. Na nem panaszkodom, csak megállapítok. Panaszkodni ugyanis nincs okom. Minden tárgynak, részletnek saját története van. Nincs ez másképp a kanapéval sem.

A kanapé nézegetést már szinte a kulcsok átvételével egy időben kezdtük. Elborzadtunk az árak láttán, de a korai nézelődés arra jó volt, hogy az igényeinket felmérjük. Sarokkanapét szerettünk volna. Igazából nem is tudom, miért. Talán csak, mert. Mert úgy passzol oda ahová szántuk. Az egyik legfontosabb kitétel az volt, hogy ággyá lehessen alakítani. Nem azért, hogyha összeveszünk külön tudjunk aludni, hanem hogy vendéget tudjunk fogadni.

Hol aktívabban, hol kevésbé aktívan foglalkoztunk a kérdéssel. Mivel nem volt pénz rá nem foglalkoztatott minket túlságosan a kérdés. Aztán Székesfehérváron a World Bútor bútoráruházban ráakadtunk egy minden tekintetben megfelelő sarokkanapéra. Kettő hónapnyi spórolás után az ünnepek alatt Bloo-val mentünk Fehérvárra, és úgy terveztük, hogy kanapéstul jövünk haza. Era felhívta őket az ünnepek előtt a nyitvatartás miatt, meg, hogy megvan-e még az a kanapé. Azt mondták, az már nincs, de lesz az ünnepekig másik kicsit más huzattal, de ugyanolyan áron ugyanolyan forma. Kicsit későn tudtunk csak menni végül a boltba - már 2 napja mehettünk volna - mert beteg voltam. Aztán mentünk. Sokáig keresgettük, mert ott ahol legutóbb volt, nem találtuk. Aztána mikor megláttuk tök tetszett. Minden tekintetben tökéletes volt. Jobban nézett ki mint az eredeti, ami megtetszett. De... Két pasi nézegette (Veszed le a labád a kanapénkról, bunkó!). Mi letelepedtünk egy kicsit odébb, hogyha elmennek, akkor lecsaphassunk rá. de nem mentek. Legalábbis a kanapénk nélkül nem. Szóval elvitték, úgyhogy megrendeltük. Kicsit más huzattal, hogy ne legyen olyan mint a két pasinak.

Aztán már csak ki kellett várni, elmenni érte, hazavinni, felvinni, összerakni, összecsavarozni, és tádám. a fenti kép a bizonyíték rá, hogy milyen királyul mutat.

Rég nem szólt már rege

A földről, mely eme

Pár kezében vagyon,

S röstellem is nagyon.

 

De miket beszélek én

Hisz a föld kerekén

Nincs e királysághoz fogható,

S ez nekik nyugodtan felróható.

 

Mert égi palota ez

Mit egy éve megszerez

Égi király s neje

Pont egy éve költöztek bele

 

Dolgoztak akkor sokat,

Gletteltek naphosszat.

Csiszolták a sok falat,

Munka minden napra akadt.

 

Sötét éjszakákon át

A tapétát ragasztották.

S míg Miklós csempézett

Raktár volt az erkélyzet.

 

Még beköltözés előtti napon

Festettek, s parkettáztak nagyon.

Nem volt még kész szinte semmi,

De elég volt nekik ennyi.

 

Egy éve uralkodnak rajta

S nem bánják, hogy nincs egy pajta.

Mert ez egy panel királyság

De itt élni nagy királyság.

 

Az elmúlt egy évben

Dolgoztak serényen.

Hol pihentek nagyot,

Hol fúrtak lukat, vagy hatot.

 

A királyság mára hét részből áll

Ahol minden nap áll a bál.

Legfontosabb helység

A Nagyszoba-térség

 

Itt áll a hitvesi ágy

Mit átsző sok szerelmi vágy.

Ágyneműt köszönhetik nagymamáknak

Tőlük kapták ezt a párat

 

De ez a bútor nem egyszerű,

Mert a szoba lehet nagy terű,

Ha felcsukják az ágyat

Négyzetmétert nyernek vagy hármat.

 

Ha felcsukjuk az ágyat

Ott találjuk a bicikli tárat.

Felette a sok királyi ruha.

Mindegyik, ah, mily puha!?

 

A hatalmas szekrényrendszer

Sok csecse-becsét elnyel.

Az ablakon már függöny feszül

S a falakon bordűr fut keresztül.

 

De haladjunk csak szépen sorba

Jöjjön inkább az előszoba,

Mely kuckós melegséggel

Hat ránk a lila térrel.

 

Fogasra rakhatja ruháját a vándor,

Hogy ne legyen szétszórva bárhol.

Tovább haladva a közlekedő,

Innen nyílik helység kettő.

 

Az egyik a pihenések fellegvára

A fürdő, hol nincs szükség ruhára.

Itt a falak között megnyugszik a lélek,

S búcsút inthet az ember a hideg télnek.

 

Tengerszemű királyné eszét dicséri,

hogy mindenki szépnek ítéli.

Meleg színek, rusztikus fa hatás,

Nem is kell ide semmi más.

 

A másik helység sem kevésbé fontos

Ide szalad minden fostos.

A WC szebb, mint Versailles-ban…

Mondjuk olyat még nem láttam.

 

Aki a közlekedőn végigszaladhat

A fenséges ízek birodalmába juthat.

Itt készülnek királyéknak az étkek,

Melyek nélkül mondhatom nincs is élet.

 

Magukra főznek ezek az uralkodók,

Nincs cseléd, kin uralkodnók.

Asztalos a sógor, egy távoli királyság ura,

Így mesés konyhabútorra futja.

 

Ajtaja van száz és ezer,

De mindent megtalál az ember.

Üveges ajtaján a teáskészlet. Figyeld!

Oly szép, hogy beleremeg szíved.

 

A nagy hűtő csoda,

Mi romlandó beteheted oda.

Igaz kicsit még van mit tenni,

De azért lehet már itt enni.

 

Sorban hatodik helység

A Kisszoba-rétség.

Neve rétség, mert ezen föld

Fala „titokzatos függőkert” zöld.

 

Ide érkezett a vidék új szerzeménye

Fehérvári bolt legszebb terméke.

Mi királyi pár büszkesége…

A Kanapé.

 

Kanapé. Mit kanapé? Sarokgarnitúra!

Melyen megpihenhet bárki egy túra,

Vagy a fárasztó munkanap után,

Nincs még egy ilyen egész Budán.

 

Ágy is lehet, ha akarod.

Elfér rajta egész alakod.

Meg melletted még egy vendég,

Ha ide jöttök. Csak tessék, tessék!

 

Ez rétség is várat még magára,

Hogy végleges legyen királyék vára.

Kicsit átalakul még a berendezés

Még nem végleges a tervezés.

 

Utolsó a sorban, de nem egyébként,

A sziklaszirt mi funkcionál erkélyként.

Ez is jó volt már, de most raktár

A rendrakás itt még tavaszra vár.

 

Na, nem múlt el nyomtalanul egy év itt sem

Lett virág, burkolat meg kanapé itten.

Közel itt a cél ez nem vitás,

Hogy érződjön a rusztikus hatás.

 

Ez volna a királyság maga

Mi uralkodók fenséges laka:

Adria szemű Királynénak

S rendetlen, kócos urának.

 

Az élet jó ezen a vidéken,

Pár apróság van még terítéken,

Mit most nem sorolnék nagyon

Mit is kell még dolgozni e lakon.

 

De miket beszélek én

Hisz a föld kerekén

Nincs e királysághoz fogható,

S ez nekik nyugodtan felróható.

 

Mert égi palota ez

Mit egy éve megszerez

Égi király s neje

Pont egy éve költöztek bele

Érdekesen alakult a programunk a hétvégére. Apósék jöttek Székesfővárosunkba mert színházba mentek, hogy megnézzék Panni művésznőt, aki Era unokatestvére. Az előadás elmondásuk szerint jó volt, mi már láttuk, és mi is nagyon szerettük. Hogy ne kelljen előadás után éjszaka hazavonatozniuk nálunk aludtak. Nálunk viszont csak két hely van egyelőre, de pótágyazható mint a Magyar Vándorban.

Szóval mi Apóséknál aludtunk, ők meg nálunk. Böbe játszotta a háziasszony és idegenvezető kitüntetett szerepét, hiszen ő azért elég otthonosan mozog nálunk.

Azért, hogy kultúrált állapotok fogadják Era szüleit igyekeztünk mindent megtenni. Az ajtókat véglegesre szereltük, így már nem maradt a kilincs a gyanútlan vendég kezében. Felkerültek a kulcslyuk takaró lemezeket. Pénteken 4 órán keresztül húztam a csíkot a két színű festés illesztésénél, hogy a maszkolószalag alá befutott festéket elfedjem. Úgy ki voltam a koncentrálástól, hogy még nem voltam kész, de be kellett fejeznem, mert a látásom elég félelmetes dolgokat csinált. Nem tudtam fókuszálni, és főleg a bal perifériás látásom megszűnt. Szombaton aztán készre szereltem az ajtóinkat. Áldjuk az eszünket (egyelőre), hogy csak ezt a kettő beltéri ajtót terveztük a lakásba.

Még azt hiszem csütörtökön 3 napi vergődés után helyükre kerültek a konyhában az ajtó fölötti polcok. Nem volt egyszerű menet, mert valami mindíg hiányzott. Pl nem gondoltam rá, hogy az "L" alakú tartó vasak vastagodnak hátra felé, és oda hoszabb csavar kell majd. Ki kellett vágni a gázcsőnek a helyét is, ami nem sikerült tökéletesre, de vettem egy hiperjó találmányt. Egy fúrógépbe fogható buzogány szerű eszközt, amivel lehet oldal irányban marni. Ezt később a réz takarólapok felrakásánál is segítségül hívtam, szóval megérte a pénzét. Ezzel elegyengettem amit kellett, és láss csodát, nem passzol. Kiderült, hogy ahogy feljebb raktuk az egyik felső konyhaszekrényt (Na az is érdekes volt, mert az egyik tartófül helyét ki akartam fúrni és teljesen ellenállás nélkül esett be az ütvefúró a falba. A tartó falba. 10 cm vel arrébb már találtam betont, de akkor is érdekes. Valószínűleg túl közel voltunk a külső falhoz, és így egy illesztést találtunk.) valószínűleg 1 cm-vel arrébb raktuk a konyhaszekrényt az új helyén és így a polc egyik kisebb eleme nem fért már be. le keltt vágni belőle. Az igazi keményfa lapból 1 cm-t. Szerencsémre a kezdeti pánik felesleges volt, mert a Baumax lapszabászatában, egy csekély mellékesért gyönyörűen leszelte nekem a lapszabászatban dolgozó csávó. Csodák csodájára felkerült a polc. Nagy örömünkben pedig felraktuk a befőtteket is, meg az üres üvegeket, amiket nem akarunk kidobni, meg a szárított gombát is. A feljebb került konyhaszekrény alá bekerült a mikrós polc, rá pedig a mikró. Teljesen elszoktam tőle. Ediig reggelente egy pléhbögrében melegítettem tejet a gázon, most meg tiszta újdonságnak számít, hogy használhetó helyen van a mikró. Era még nem békült ki az összképpel, de majd a lenti részt takaró függöny biztos sokat fog dobni az összképen.

Az elmúlt időszakmegfeszített munkatempójának köszönhetően ráfért a lakásra egy rendrakás, takarítás. Hatalmas rendet raktam a szerszámos ládám csavartartó részében, eltűntek a szana-szét heverő szerszámok, alkatrészek, festékes dobozok, hulladék anyagok. Lett tisztaság, hely, eltűnt a forgács, a festékfoltok, került tiszta ágynemű, nem volt mosatlan, a konyhapulton semmi, a cipők, táskák a helyükön, fregoli leszedve, elrakva. Most, ahogy ezt írom, úgy tűnik mintha hatalmas kupi lenne nálunk hétköznap, pedig nem így van. Az igaz, hogy a bringás cipőmet nem teszem be a kredencbe minden este, sőt van, hogy a bringás kesztyű kint szárad mondjuk az asztalon, de egész normálisan tartjuk a rendet, tisztaságot általában. A lényeg az, hogy tényleg kitettünk magunkért.

Aztán vasárnap próbáltuk kicsit faggatni főleg Anyósomat (aki megint olyan húslevessel várt minket, hogy kétszer ettem rendes adagot), hogy hogy tetszett a lakás. Azt mondjuk tudtuk, hogy az élénk színeink nem nyerik el a többség tetszését, de azért egy picike dícséret jól esett volna. Félreértés ne essék, nincs sértődés, meg semmi, csak jó lett volna azt hallani, hogy hát ezek a színek nem a mi világunk, de milyen sokat dolgoztatok, az látszik, és nagyon büszkék vagyunk rátok. Biztos büszkék, de nem árt néha kimondani. Na mindegy nem is pörgök ezen tovább. Más dolgokat tartunk fontosnak.

Megint jót haladtunk, és világosak a további feladatok is. Ha így haladunk, akkor karácsonyra egész jól fogunk kinézni.

Tehát a feladatok:

1. Kijavítani a két, ütvefúró által ütött lyukat,
2. Alsó szegélyt kifugázni,
3. Tapétát alul a szegélyhez igazítani,
4. Fürdőszoba plafonjára a design tapétát felrakni,
5. Maradék design tapétát felcsíkozni, és bordűrként felrakni,
6. Fogast elkészíteni

Ezek most a legsürgetőbb dolgok. Dejó ezt leírni.

 

A hétvége ismét nem telt tétlenül. A tevékeny pedig Era volt.

Pénteken én kimentem Apával a telekre. Még pénteken megcsináltuk amit kellett, így szombaton tudtam foglalkozni rozsdás verdámmal Bloo-val. Egyre sürgetőbb a motorikus rendberakás. Néhány apróságot azért sikerült megcsinálnom. Végre nem lógnak a vízcsövek az alján, és a jobb oldali tükör is üzemszerűen használható. Ja és a legjobb: a tolóajtó rendesen csukódik. Böbe! Nem fogsz többé szétfagyni hátul (annyira), mert már nem jön be a menetszél. hazafelé szombaton bevittem kicsit terepezni a verdát, azon felbuzdulva, hogy nem a fűtéscső az első alkatrész ami leér. Jóóóó volt :)

Mire hazaértem Era már lefestette a fűrdő és a WC ajtaját. Nagyon szép színeket választott. Még egy picit majd kell rajta finomítani, de nem Era hibájából. A festés azért nem csak a konkrét festést jelenti, mert szépen előkészített, csiszolt, festett, várt, maszkolt, újra festett. Szóval jó sokat dolgozott rajta, de megérte. Ígérem lesznek képek. Közben persze kupi képződtt, úgyhogy a vasárnap elment takarítással és rendrakással. Amíg én fejfájással vergődtem egész délelőtt az én kis szerelmem olyan puccba vágta a fürdőt, hogy csak na. Aztán én is beszálltam. Kicsit átalakítottam az éjjeliszekrény fölötti polcokat, így az én térfelemre kerültek a lemezek, és minden jobban fér el.

Közben a konyhába való nyersfa polcok olajozása már a vége felé jár. A fürdőbe való polc is felkerülhet ma, mert egy csomószor le lett már kenve olajjal.

Ma újabb fúrás (Kitartás somszédok!) és polcfelrakás, csavarozás. Csavarokat kell vennem hazafelé, meg egy 10 mm-es sds+ fúrószárat, mert akkora tiplit vettem csavarral a feljebb rakandó konyhaszekrénynek, de persze fúrószáram nincs akkora.