Érdekesen alakult a programunk a hétvégére. Apósék jöttek Székesfővárosunkba mert színházba mentek, hogy megnézzék Panni művésznőt, aki Era unokatestvére. Az előadás elmondásuk szerint jó volt, mi már láttuk, és mi is nagyon szerettük. Hogy ne kelljen előadás után éjszaka hazavonatozniuk nálunk aludtak. Nálunk viszont csak két hely van egyelőre, de pótágyazható mint a Magyar Vándorban.

Szóval mi Apóséknál aludtunk, ők meg nálunk. Böbe játszotta a háziasszony és idegenvezető kitüntetett szerepét, hiszen ő azért elég otthonosan mozog nálunk.

Azért, hogy kultúrált állapotok fogadják Era szüleit igyekeztünk mindent megtenni. Az ajtókat véglegesre szereltük, így már nem maradt a kilincs a gyanútlan vendég kezében. Felkerültek a kulcslyuk takaró lemezeket. Pénteken 4 órán keresztül húztam a csíkot a két színű festés illesztésénél, hogy a maszkolószalag alá befutott festéket elfedjem. Úgy ki voltam a koncentrálástól, hogy még nem voltam kész, de be kellett fejeznem, mert a látásom elég félelmetes dolgokat csinált. Nem tudtam fókuszálni, és főleg a bal perifériás látásom megszűnt. Szombaton aztán készre szereltem az ajtóinkat. Áldjuk az eszünket (egyelőre), hogy csak ezt a kettő beltéri ajtót terveztük a lakásba.

Még azt hiszem csütörtökön 3 napi vergődés után helyükre kerültek a konyhában az ajtó fölötti polcok. Nem volt egyszerű menet, mert valami mindíg hiányzott. Pl nem gondoltam rá, hogy az "L" alakú tartó vasak vastagodnak hátra felé, és oda hoszabb csavar kell majd. Ki kellett vágni a gázcsőnek a helyét is, ami nem sikerült tökéletesre, de vettem egy hiperjó találmányt. Egy fúrógépbe fogható buzogány szerű eszközt, amivel lehet oldal irányban marni. Ezt később a réz takarólapok felrakásánál is segítségül hívtam, szóval megérte a pénzét. Ezzel elegyengettem amit kellett, és láss csodát, nem passzol. Kiderült, hogy ahogy feljebb raktuk az egyik felső konyhaszekrényt (Na az is érdekes volt, mert az egyik tartófül helyét ki akartam fúrni és teljesen ellenállás nélkül esett be az ütvefúró a falba. A tartó falba. 10 cm vel arrébb már találtam betont, de akkor is érdekes. Valószínűleg túl közel voltunk a külső falhoz, és így egy illesztést találtunk.) valószínűleg 1 cm-vel arrébb raktuk a konyhaszekrényt az új helyén és így a polc egyik kisebb eleme nem fért már be. le keltt vágni belőle. Az igazi keményfa lapból 1 cm-t. Szerencsémre a kezdeti pánik felesleges volt, mert a Baumax lapszabászatában, egy csekély mellékesért gyönyörűen leszelte nekem a lapszabászatban dolgozó csávó. Csodák csodájára felkerült a polc. Nagy örömünkben pedig felraktuk a befőtteket is, meg az üres üvegeket, amiket nem akarunk kidobni, meg a szárított gombát is. A feljebb került konyhaszekrény alá bekerült a mikrós polc, rá pedig a mikró. Teljesen elszoktam tőle. Ediig reggelente egy pléhbögrében melegítettem tejet a gázon, most meg tiszta újdonságnak számít, hogy használhetó helyen van a mikró. Era még nem békült ki az összképpel, de majd a lenti részt takaró függöny biztos sokat fog dobni az összképen.

Az elmúlt időszakmegfeszített munkatempójának köszönhetően ráfért a lakásra egy rendrakás, takarítás. Hatalmas rendet raktam a szerszámos ládám csavartartó részében, eltűntek a szana-szét heverő szerszámok, alkatrészek, festékes dobozok, hulladék anyagok. Lett tisztaság, hely, eltűnt a forgács, a festékfoltok, került tiszta ágynemű, nem volt mosatlan, a konyhapulton semmi, a cipők, táskák a helyükön, fregoli leszedve, elrakva. Most, ahogy ezt írom, úgy tűnik mintha hatalmas kupi lenne nálunk hétköznap, pedig nem így van. Az igaz, hogy a bringás cipőmet nem teszem be a kredencbe minden este, sőt van, hogy a bringás kesztyű kint szárad mondjuk az asztalon, de egész normálisan tartjuk a rendet, tisztaságot általában. A lényeg az, hogy tényleg kitettünk magunkért.

Aztán vasárnap próbáltuk kicsit faggatni főleg Anyósomat (aki megint olyan húslevessel várt minket, hogy kétszer ettem rendes adagot), hogy hogy tetszett a lakás. Azt mondjuk tudtuk, hogy az élénk színeink nem nyerik el a többség tetszését, de azért egy picike dícséret jól esett volna. Félreértés ne essék, nincs sértődés, meg semmi, csak jó lett volna azt hallani, hogy hát ezek a színek nem a mi világunk, de milyen sokat dolgoztatok, az látszik, és nagyon büszkék vagyunk rátok. Biztos büszkék, de nem árt néha kimondani. Na mindegy nem is pörgök ezen tovább. Más dolgokat tartunk fontosnak.

Megint jót haladtunk, és világosak a további feladatok is. Ha így haladunk, akkor karácsonyra egész jól fogunk kinézni.

Tehát a feladatok:

1. Kijavítani a két, ütvefúró által ütött lyukat,
2. Alsó szegélyt kifugázni,
3. Tapétát alul a szegélyhez igazítani,
4. Fürdőszoba plafonjára a design tapétát felrakni,
5. Maradék design tapétát felcsíkozni, és bordűrként felrakni,
6. Fogast elkészíteni

Ezek most a legsürgetőbb dolgok. Dejó ezt leírni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.