Annak ellenére, hogy nagy boldogan írtam elző bejegyzésemben, hogy megegyeztünk az egyik szoba színében, a hétvégén Era fölülbírálta az eddigi tervet.

Megújítottuk korábbi olvasójegyemet a helyi könyvtárba és belevetettük magunkat a lakberendezős könyvek rövid, de annál igéretesebb sorába. Ki is vettünk azt hiszem hat, vagy hét könyvet, amiből csak egy nem lakberenedzős.

Ezen felbuzdulva kis feleségem nekilátott - a sok tanulás mellett - átlapozni őket és színkombinációkat kitalálni, amit egy leleményes excel ábrán meg is jelenített. (majd megmutatja talán)

Ennek következtében a napsárga ugrott, helyét élénkzöld (bicizöld) vette át a nappaliban, az előszoba-közlekedő talán lila lesz, a háló meg még ki tudja.

Ismerve azonban Erát azt kell mondjam amíg nem festettük le a falakat addig semmi sem tekinthető véglegesnek (talán még akkor sem:) ). Az mindenesetre látszik, hogy nagyon sok minden magától értetődő volt, eddig nem került semmi komoly komprumisszumba, viszont a színek kiválasztásával meggyűlik a bajunk.

Holnap délután hívom a Vagyonkezelőt. Szorítsatok!

Itt az új esztendő, és mi új reményekkel vagyunk tele. 8-án hívhatom az ügyintézőt a Vagyonkezelőnél, és nagyon remélem, hogy jó hírekkel tud majd szolgálni. Annyira de annyira szeretnénk már neki kezdeni. Már csak azért is, mert az albérletünk kiadó február 1-től.

Szilveszter estéjét kettesben töltöttük, mint két öreg. Nem mondom, hogy rossz volt, de jó sem. Idén remélhetőleg házibuli Nálunk!!!! :D

Még tavaly megegyeztünk végre az egyik szoba színében. A nappali (loggiás szoba) napsárga lesz, méghozzá úgy, hogy csak a két hosszanti fal, az ablakos és a vele szemben levő fehér színt kap. A napsárga meg szépen át fog ütni a bútorsoron.

Ó csak már festhetém...

Csak nem a sajátunkat.

Keresztfiunknak (és az Ő nővérének) építettünk papírdobozból várat. De akkorát, hogy még én is simán beférek. Igyekeztünk biztonságosra kialakítani, leragasztva az éleket ragasztószalaggal, a sasszegek szúrós végét pedig leokoplaszttal. Vannak ablakok, rések, lenyíló kapu az egyik felén. Lehet benne kúszni-mászni, játékot behordani-kihordani, kuckózni, és elbújni. Elég pöpec lett. Ma reggel pl úgy elbújtam benne amíg Era fogat mosott, hogy először nem is talált a lakásban. :) Rámászni azért nem lehet, de elég strapabíróra sikeült azt hiszem.

Azért a lakással is történt előrelépés(?). Hétfőn hívott az ügyvéd, hogy (két héttel azután, hogy mi aláírtuk) már mehetünk is az önkormányzat által is aláírt szerződésért. Naívan feltettem a kérdést, hogy meg tudná-e mondani mikor is adták postára a szerződést (merthogy el kell küldeni az elővásárlási jogot megvizsgáló Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnek). Erre az volt a válasz, hogy még nem, majd most fogják. Elkerekedett szemekkel kérdeztem vissza, hogy Míííícsoda? Még nem küldték el? Csak hogy mindenki képben legyen ez azért fontos, mert a Vagyonkezelő kézhezvételétől számítódik a 35 napos határidő, amit az ügyvéd szerint ki is vár a szervezet.

Na ezen febuzdulva felhívtam másnap a vagyonkezelőt, egy életem, egy halálom, nincs vesztenivalóm, megpróbálok kis empátiát kicsikarni, hátha kicsit előbb elintézik az ügyünket (remélem nem úgy, hogy élnek az elővásárlás jogával). És láss csodát! Mindenki nagyon kedves volt, a konkrét ügyintéző is korrekten, kedvesen válaszlt a kérdéseimre, és megengedte, hogy január 8-án újra érdeklődjek. Az ügyvéd meg azt mondta semmi értelme. Úgy érzem volt értelme! És ha én úgy érzem akkor volt is.

"Kicsit" felháborodtunk Erával, mert habár az Önkormányzat megbízott ügyvédje, azért mi fizetjük, és a pénzünkért elvárnánk, hogy, ha elmondjuk neki, hogy sürgős az ügy, mert egy vizes, penészes albérletből szeretnénk kiköltözni akkor az a minimum, hogy megpróbálja siettetni az aláírást.

Viszont itt a Karácsony, Erának szuper ajándéka lesz, és már nagyon várom az első közös szentesténket.

A nappali! Ami ennél azért szélesebb, de nem ilyen hosszú... Az ablakon bemosolyog a Napocska, az erkély meg telis tele van sok-sok zölddel, a falon meg (az erkélyén) a rozsdás patkónk, meg a bácsi,akit én agyagoztam, meg bringalánc fog lógni. A sarokban a nagy ebédlőasztal, ahol majd úgy varrahtok, hogy nem törik félbe a hátam. Ja és enni is lehet majd rajta és még vendégek is jöhetnek, mert széthúzhatós lesz! :D