Szépen lassan haladnak a dolgok. A beköltözés utáni héten jól rápihentünk az elöttünk álló feladatokra, majd a múlt hétvégén nekiestünk. A konyhát vettük célba, amit végül tegnap kitakarítottunk, és ma délutánra várjuk a gázost, hogy bekösse a gyönyörű kis gáztűzhelyünket. Nagy szürke is elfoglalta méltó helyét, és megnyugodva vettük tudomásul, hogy nem is lóg be annyira a konyha bejáratába. Azért az ajtó nyitásirányát meg kell fordítani.

Az út persze nem volt teljesen sima és kikövezett. Egyrészt a csiszolásbaól már rettenetesen elegünk lett (Erának még a glettelésből is), másrészt amikor elkezdtük felvinni a színt, a plafonról kb 5X10 cm darabokban 4-5 helyen leszedte a glettet a tedyhenger. Utána még odapróbáltam festeni, ahol glettelés után is fura módon megfolyás nyomok látszottak, hogy azt is leszedi-e és természetesen igen. Miután erre ráébredtünk fogtam a flexet, lepke korongal kb 30 másodperc alatt, de fél tízkor lecsiszoltam gyorsan a kritikus helyeket, és nyugovóra tértünk.  A megfolyás nyomok valószínűleg a gázos által már korábban ellenőrzésre használt spray-nek a nyomai voltak. Később vettem egy rövidszőrű tedyhengert is, azt remélve, hogy a sima glettelt falon jobban kezelhető lesz mint a hosszúszőrű. És láss csodát! Miután kijavítottuk a hibákat egy klis glettel, a rövid szőrű henger úgy suhant  le-föl, előre-hátra a falon mint Roby Gordon Humere az Atacama-sivatagban. A falak és a plafon pedig 2 nap alatt elnyerék végső színüket, és formájukat. Meglepően simára sikerült egyébként, megérte, közel egy hétig csinálni, glettelni, csiszolni, glettelni csiszolni, glettelni, csiszolni... (azért persze, ezt úgy kell érteni, hogy amatőr létünkre sima lett)

Így jutottunk el a tegnapi állapotokig, amikor a vagy ezredik felmosás után már csak alig látszott por a padlón. Alig várjuk, hogy végre felavathassuk a sütőt, és a tűzhelyet. Bár a családtagok rendkívül jól tartanak minket azért a saját főztünk mégicsak a saját főztünk. :)

Bekerült a konyhába amíg nincs konyhabútor a frissen beszerzett étkező asztalunk. Az asztalt szombaton vettük az IKEA-ban néhány egyéb kiegészítővel együt a Gombáktól nászajándékba kapott IKEA-utalvánnyal (Köszi Gombák!). Na aki megnézte a linket meglepődhet miért választottunk ilyen kicsi asztalt. Noss. Mi is meglepődtünk, amikor kicsomagoltuk. Nem ezt akartuk levenni a polcról, hanem ezt az asztalt. Kicsit méretesebb ugye?! Megfelelőbb családi asztal lesz belőle. Ezt még vasárnap este gyorsan kicseréltettük, villámgyors, tiszta és száraz munkát végezve. Miközben raktam össze (nagyon élveztem, olyan mint egy nagy lego) végig azon járt az eszem, mi minden fog várhatóan megtörténni ezen az asztalon... :) neeem, én nagy családi, baráti ebédekre gondoltam, vagy esetleg majd a (még nem jön) csemete első szülinapi tortája ezen lesz felvágva, nyugodt vasárnapi reggelik, stb.

A konyhába tehát bepakultunk, vagyis felszabadult a közlekedő, ahol hatalmas lett a tér, és a hétvégén megkezdőthetnek ott is a munkálatok. Kíváncsi leszek, hogyan fog mutatni a lila a konyhai zölddel (ami gyönyörű lett a konyhában és remekül fog mutatni a vajszínű konyhabútorral, és a nyersfa munkapulttal), és a nagyszobai narancssárgával.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.