2013.03.26. 10:50
Valótlan történet
Figyelem!
Az alábbiakban bemutatásra kerülő történet teljes mértékben a képzelet szüleménye, az abban szereplő szmélyek és szervezetek egyike sem valós. Bármilyen hasonlóság a valósággal csupán a véletlen műve lehet.
Adott ugyebár egy tündérkirálykisasszony, és egy legény, akik távoli falvakból jöttek, de egymásba szerettek, és összekötötték életüket. A családok segítségével megvásárolhattak egy kis lakást a királyi fővárosban. A történetben a probléma ott kezdődik, hogy ezt a kis lakást a Királyi Helytartóságtól vették. A Királyi Helytartóság szabályos értékbecslővel felmérette majd szabályos pályázatot hírdetett, amin ifjú szerelmes párunk minden protekciótól mentesen szabályosan megtette a legjobb ajánlatot a korábban királyi tulajdonban lévő lakásra. A Királyi Helytartóság ülésezett, és elfogadta a legjobb ajánlatot, mint nyertes pályázatot a lakásra. Hőseink öröme eddig kétszer lehetett volna kitörő, és ünnepelhettek volna ama nagy lelkesedésükben, hogy önnálló lakáshoz juthatnak a sátáni bankok, korrupció, protekció, és még megannyi ció segítsége nélkül. Azonban amikor megadták a legjobb ajánlatot, még várni kellett a Királyi Helytartóság döntésére, majd a Királyi Helytartóság döntése után várni kellett a Királyi Kincstár döntésére. A Királyi Kincstár azt vizsgálta ugyanis, hogy a szabályos pályázaton meghírdetett, szabályosan magasan a legjobb árajánlatot adó pár pályázatát szabályosan találta-e szabályosnak a Királyi Helytartóság, és megkaphatják-e valóban a lakást. A Királyi Kincstár a maga bölcsességében döntött, vagy nem döntött (ezt csak az ügyvéd tudná megmondani), mindenesetre hivatalosan is az ifjú páré lett a egyébként egykor kiéget kis vityilló. Nagy hévvel kezdtek a kialakításának, és a szeretett, de meglehetősen egészségtelen bérleményüket feladták, hogy egy félkész (vagy inkább negyedkész) sajátba költözzenek. A párocska boldogan, de sok munkával lassanként alakítgatta tovább az egykori Királyi vagyonhoz tartozó lakást. Kűzdöttek porral, és csiszolással, gletteltek, festettek, és felújítanak a mai napig éjt nappallá téve.
Ebbe a mesés idillbe robbant be egy napon a Királyi Adó és Vámszedő (továbbiakban KAV) levele, hogy ezen és ezen a napon 11:00 és 14:00 között legyen valaki, aki biztosítja a bejutást, mert ők bizony jönnek és elllenőrznek. És hogy mit és miért? A jogszabályi hivatkozásokkal teletűzdelt indoklás szerint azt, hogy miért vették ilyen lehetetlenül olcsón lakást, és azért mert indokolatlanul alacsony az ár. Készítsenek elő minden számlát, blokkot meg minden igazolást, ami a vásárlás óta értéknövelő beruházáshoz kapcsolódik. HOGY MICSODAAAAA? Első megrökönyödésük, és ijedségük után a pár nagy izgalommal várta a KAV ellenőreit, akik ugyebár ellentmondást nem tűrően munkanap közepére bejelentkeztek egy három órás intervallumra. Az ifjú férj sikeresen elszabadult (egyébként királyi cégétől) és 11:00-tól várta a KAV ellenőreit.
Csak várt, várt, várt... 13:50-kor megcsörrent a kaputelefon és bejelntkeztek az adószedők. A KAV elleőrei alapvetően korrektek(nek tűntek), de embertelenek, villámgyorsak, és lényegretörőek voltak. Az ifjú férj az egész eljárás alatt úgy érezte, hogy bűnösnek tartják, egy csalónak, aki áron alul 5 aranyért (amit a családok segítsége nélkül lehetetlenségnek tűnik belátható időn belül összekuporgatni a mai világban) szinte ellopott egy 8 aranyat érő festői királyi kastélyt. Nem érdekelte őket a blokkhalmaz a beszerzett alapanyagokról, vagy a Királyi Helyhatóság pályázati hírdetése, vagy a kikiáltási ár. Jöttek-mentek, 30 nap múlva várhatják a fizetési meghagyást.
Tehát, csak hogy érthető legyen a dolog abszurdítása összefoglalnám:
- A Királyi Helytartóság hivatalos értékbecslővel felbecsülteti a lakást;
- A Királyi Helytartóság szabályos pályázatot hírdet egy irányárral;
- A Királyi Helytartóság szabályos pályázatára beérkezik a legjobb ajánlat;
- A Királyi Helytartóság ülésezik és hőseink pályázatát ítéli nyertesnek, elfogadja az árat;
- A Királyi Helytartóság döntését és az ár realitását megvizsgálja a Királyi Kincstár;
- A Királyi Kincstár szabályosnak talál mindent, köztük az árat is;
- A Királyi Adó és Vámszedő helyszíni ellenőrzést folytat le az ár realitását vizsgálandó, ami alapján a vagyonszerzési illetéket kell fizetni;
- A Királyi Adó és Vámszedő bizottsága majd dönt a felvett jegyzőkönyv és az átlagos forgalmi érték alapján 30 napon belül;
Hát, itt tartunk most a történetben.
Hőseink ismét izgulhatnak, és tördelhetik kezüket, hogy a KAV akit nem érdekel az eladási ár, csak az átlagos forgalmi érték, nem-e dönt úgy, hogy nem is 5 aranyat ér a pici otthonuk (bizonyos szinten ezzel nem is vitatkoznak, mert számukra felbecsülhetetlen értékű) hanem mondjuk 8 aranyat, és az után kell adózniuk.
Reméljük a történet happy end-el végződik!
7 komment
Címkék: élet bürokrácia lakás házasság szélesevidék
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek